Csak sírtam és sírtam és sírtam. Már lassan elfogytak a könnyeim de a szívemben a fájdalom nem csillapodott.- Ennyi kész vége .. - hallottam e három szót Kevintől. Fájdalmas, szomorú és csalódott arrcal nézett rám. Én könnyes szemeimmel, sajgó szívemmel semmit sem tudtam tenni, így elment.
Odajöttek hozzám a csajok, próbáltak vígasztalni de nem nagyon segített, inkább hazamentem sírni.
Egy falat nem ment le a torkomon így csak lezuhanyoztam, felkaptam egy pink ruhát, és álomba sírtam magam ..*
Másnap reggel kicsit nyugodtabb voltam de a szívem még mindig fájt és a szememből még mindig potyogtak a könnyek..
Lementem de nem bírtam reggelizni így csak egy pohár narancslevet ittam. A tesóim észrevették nyomorúságomat.
- Leila ne szomorkodj már! Vagyis ne ilyen sokat! Nem éri meg és egyél hogy erős legyél! - kezdte hugom Vivi.
Mindig is reálisan látta a dolgokat, nagyon okos lány és sokszor megvígasztaljuk egymást.
- Igen ! Nem éri meg miatta szenvedni! Tedd túl magad rajta! - szólalt meg Nath két falat bundáskenyér között.
- Hagyjatok ..! Majd ha ti is átéltétek már ezt akkor kérem a véleményeteket! - és felviharzottam a szobámba sírni.
***
- Hát ez nem volt valami kedves tőle .. de igaza van. - Mondta Nath.
- Ja de szegényke most lelkileg össze van törve. - állapította meg Vivi.
*csengettek* - Kinyitom! - pattant fel Vivi az asztaltól és rohant ajtót nyitni. Legnagyobb meglepetésére Castiel állt az ajtóban.
- Hát te? - kérdezte Vivi.
- Jöttem megnézni hogy van Leila. Szabad? - *Cast elégéé aggódott a lány iránt*.
- Öö.. hát nekem nyolc. Gyere be. - nyitotta nagyobbra az ajtótt Vivi hogy Cast beférjen.
- És merre találom Leilát? - lépett be Cast a nappaliba, tőle jobbra egy nyitott részen volt a konya egy nagy asztallal, vele szemben egyenesen előre meg egy kis folyosó. Balra a falnál van egy lépcső fel az emeletre, ahol a hálószobák vannak.
- Ott fent a harmadik ajtó. - mutatott Vivi az egyik szobára.
- Ó . köszi. - nyögte Cast és rohant is fel.
Benyitott azon az ajtón és látta hogy Leila hason fekszik az ágyában és pityereg, nagyon sexynek találta hogy egyszál bugyiban és trikóban van.
***
Szenvedésem közepette meghallottam hogy kinyílik az ajtóm, megfordultam és ledöbbentem mikor megláttam Castot. Gyorsan betakartam magam mert szinte semmi se volt rajtam , a könnyeimet is megpróbáltam letörölni de csak elkenni sikerült.
- Jézusom! Te meg mit keresel itt? - kérzedtem olyan tekintettel mint aki szellemet lát.
- Téged kereslek! Tudni akartam mi van veled, jól vagy? - Cast mélyen a szemembe nézett és jobb kezével kisimított egy szőke hajtincset az arconból.
- Amint látod nem, csupa könny a párnám. - mutattam felé télleg elég nedves párnámat.
- Jaj .. sajnálom hogy ilyen sokat sírtál .. miattam. - Cast szemében őszinte megbánást láttam. Leguggolt az ágyam elé és megfogta a kezem.
- Nem a te hibád ... - próbáltam kedves lenni és mosolyogni hogy lássa jól vagyok.
- Nem! Tudom hogy ez az én hibám és utálom hogy miattam szenvedsz! Bár boldoggá tehetnélek valahogy ... öm.. sétálunk egy kicsit a parkban? - először indulatos, megbánó, sajnálkozó volt a tekintete aztán felcsillant Cast szeme.
- Hát .. miért is ne ?! - ennyit mondtam és felpattantam az ágyból és berohantam a fürdőszobámba.
Megfésülködtem, felkaptam egy fekete ruhát és halványam feketén sminkeltem. Amint visszamentem a szobámba az ágyamon ülő Casthoz elkerekedett a szeme.
- Wow de gyönyörű itt valaki *-* randira készül a hercegnő? - Castiel szavaira én elpirultam ő meg közel húzott magához és megölelt. Jó érzés volt megölelni, a karomban tudni.
- Ez édes volt. - mosolyogtam Castra.
- Nem édesebb mint a mosolyod. - bókolt megint Cast, én meg már rózsavörösre pirultam.
- Elég már elolvadok. - vigyorogtam mint egy paradicsom és nagyon szorosan megöleltem.
- Azt nem hagyom .. - és olyan közel hajolt hozzám hogy ajkunk majdnem összeért.
- Castiel ... - leheltem még, de aztán forró ajkai betapatszották számat és olyan forróság öntötte el a testem ami nagyon jól esett. Mikor ajkunk szétvált csak elpirulva mosolyogtunk.
- Nem zavar hogy így rád cuppantam? - kérdezte Cast.
- Kéne? - kérdeztem vissza.
- Nee - mosolygott Cast.
- Na nem úgy volt hogy a parkba megyünk sétálni? - kérdéztem mosolyogva.
- De igen, mehetünk hölgyem. - és udvariasan kinyitotta a szobám ajtaját.
Elköszöntem a tesóimtól :
- Jah.. és ha bárki keres a parkba megyünk - kiáltottam még vissza.
- Nyugi vigyázok rá! - kiáltott vissza Cast is aztán rám nézett és meg a szemébe mosolyogtam.
- Aztán el ne vesszetek! - kiáltotta nekünk Nath.
A Diákpark olyan 3 pert sétányira volt általában, de Castal vagy 10 percnek tűnt. Leültünk egy kis padra ami a tóra nézett.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése